A Julie & Julia, ami ebben a hónapban kerül a mozikba, két nő igaz történetét meséli el, akik felfedezik a sütés-főzés mesterségét – és megváltó hatalmát. Meryl Streep játssza Julia Child-ot, aki a férjével él Párizsban az 1940-es évek végén, kissé unatkozik, és hamarosan felfedezi a francia konyha iránti szenvedélyét, ami híressé tette őt. Amy Adams játssza Julie Powell-t, egy önjelölt írót New York Cityben, 2002-ben. Megunta a kilátástalan munkáját, próbára teszi magát és megpróbálja mind az 524 receptet megfőzni Julia Child híres “Mastering the Art of French Cooking” c. könyvéből. Nora Ephron szőtte forgatókönyvvé a két nő életrajzát, amely vicces, megérintő, és szó szerint éhesen hagyja a nézőt. Most egy igaz főfogást kaptunk a rendezőtől és a sztároktól:

Julie és Julia

Nora Ephron: Az egyik olyan dolog amit szeretek ebben a filmben, hogy a nők képesek feltalálni magukat.

Meryl Streep: Mert kevesebbek vagyunk attól amit teszünk, és többek attól amik vagyunk. Soha sem fogok átjutni azon a tényen, hogy Julia Child híres könyve a “Mastering the Art of French Cooking” akkor lett kiadva amikor már majdnem 50 éves volt. Tehát igazán nem is volt “Julia Child” amíg 50 éves koráig.

LHJ: Miért gondolják azt, hogy az újrafeltalálás inkább női dolog?

Streep: A férfiak azt hiszik, hogy van egy útvonal vezet a sikerig. Úgy gondolom – a magam nevében beszélve – hogy a nők körültekintőbbek. Mindenre figyelünk – előre, hátra, oldalra. És sok más embert is számba veszünk a döntéseinknél.

LHJ: Amy, tudnál beszélni egy kicsit arról, hogyan hat ez az életedre? Azt olvastam, hogy amikor elkezdted a Junebug [Adams 2005-ös áttörő független filmje] forgatását, akkor egy afféle fordulóponton találtad magad.

Amy Adams: Igen, így volt. Azt gondolom, ez akkor volt amikor elhagytam a listámat arról hogy mit kellene tennem a koromban, mert nem tettem meg a nagy részét annak amit kellet volna 30 éves korom előtt. Emiatt megadtam magam a lehetőségnek amelyek az ellentétei voltak a megjósolt pályámnak.

Ephron: Azt olvastam, Amy, hogy azon gondolkodtál hogy fel kéne adnod a színészetet.

Adams: Gondolkoztam rajta.

Streep: De nem gondoljátok, hogy minden színész minden évben arra gondol, hogy “Oké, ez az. Mit csinálok?” Mindig újraértékelünk. A szélbe tartjuk az ujjainkat, “tényleg ez lenne az?”

LHJ: Hogyan tartjátok ezt frissen magatok előtt?

Adams: Egyszer egy nap, ez az egyetlen módja hogy ezt a megközelítsem. Amikor túl messze tekintek a jövőbe, vagy túl mélyen vizsgálódom a múltban egy őrült személlyé válok.

Ephron: Újságriporterként kezdődtem, aztán magaziníró lettem, aztán forgatókönyvíró lettem, aztán rendező lettem. Körülbelül 10 évenként volt egy pillanat amikor azt mondtam, még tudat alatt is, “Ez minden megtörtént?” Meg találnod a módjait hogy ezt frissen tudjad tartani. Hogy azt a dolgot csináljuk, ahogy mondják, ami rugalmas.

Streep: A színjátszás szerintem egy kicsit túl friss, mert négy havonta mindig valami újat próbálsz ki. A munkanélküliség mindegyik munka végén kinyitja a száját, és arra gondolsz: “Soha senki nem fog alkalmazni megint”, aztán megteszik. Soha nem sikerült azt éreznem hogy felvennének az új munkához. Mindig volt étvágyam minden egyes új dolgora, de bizonytalan is volt hogy jó lesz-e vagy sem.

Különböző Ízek Étvágyai
Ephron: Meryl, a 40 év a legtöbb színésznő számára egy Bermuda háromszöget jelent. Milyen nehéz volt behatárolni azt az időszakot?

Streep: Ami a 40-es éveiben nehéz volt, az az volt hogy négy kiskorú gyerekem volt. 43 évesen született meg a negyedik, az aztán volt valami. Igazán érdekes döntéseket kellet hoznom emiatt az új baba és az idősebb gyerekek miatt -Louisa 12 évvel fiatalabb mint Henry, a legidősebb. A szervezésről szólt és hogy a legkevésbé zavarjon mindenkit a családban.

LHJ: Egy olyan dolog van, amelyen úgy tűnik mind osztoztok a filmjeitek hősnőivel, az étvágy, amely segített nekik fejre állítani az életüket. Amy, beszélnél a saját éhségedről az életre nézve?

Adams: Az én éhségem nagyobb az életemben lévő egyensúly iránt, mint a bármire kifejezetten a karrieremmel kapcsolatban . Ránézek Nora-ra és Meryl-re, nekik csodálatos egyensúly van az életükben, ez a legnagyobb célom.

Streep: Julia-nak és Julie-nek, a filmbeli karaktereinknek, mind különböző ízekre van étvágyuk. Amy karakterének eltökéltsége van a túlélésre, és akarata van minden eséllyel szemben. Julia Child egy fiatal nő volt aki 6,2 láb magas volt. Jól nézett ki, de túl nagyméretű volt és ez hátrány volt az ő világában amikor a Smith College-ba való jelentkezés fő oka az volt hogy férjet találj magadnak. Átalakított valamit, amely vissza tudta adni az erejét és az örömét.

Adams: Szeretem hogy mindkét nő házas, mert ez megmutatja, hogy milyen csodálatos, támogató ember teheti lehetővé egy nőnek a cselekedeteket. Ez a saját életemben nagyon fontos volt.

LHJ: Mennyire?

Adams: A 20-as éveimet azzal töltöttem, hogy találjak egy férfit. Micsoda energia pocsékolás. De most van egy pasim, és fókuszálhatok arra, hogy nő legyek.

Ephron: Julia és Paul házasságban egy rossz pillanat sem volt, gondolom. A könyvében utal egy veszekedésre a kocsiban egy party után. Tudod, egy veszekedés egy majdnem 50 évig tartó házasságban legtöbbünk számára lényegtelen. Ez egy vad, kritikátlan szerelem volt. Én nagyon nem vagyok ilyen.

Streep: Erre törekedni kell.

Ephron: Kedvesebb voltál a férjeddel, Meryl? [Streep 30 éve házasságban él Don Gummer szobrásszal.]

Streep: Mindig kedves vagyok vele. De itt van amit gondolok róla, Susan Boyle nyomában [a hihetetlen tévécsillag a Britain's Got Talent-ből]. Amikor romantikus karaktereket játszol, a figyelmem egy nagy részének azon kell lennie hogy igazán vonzó vagyok. Nyilvánvalóan nem tudsz egy romantikus karaktert játszani, ha nem igazán csinos. Az, ami felszabadító ezekben a karakterekben az, hogy ott az a hatalmas lüktető szerelem két ember között, akik nem úgy néznek ki mint a normális szeretők. Ez reálisabbá teszi és intimebbé, mert valahogy az aggodalmakat eldobják. Ha hosszú ideig házas voltál, látás nélkül szeretni fogsz. Nem mérem fel minden egyes nap, hogy hogy néz ki a férjem, elég helyes e vagy bármi más. És persze remélem hogy ő sem teszi ezt velem.

Főzés Leckék
LHJ: Hasonlóképpen, Amy karaktere, Julie, a film legnagyobb része alatt edzőcipőben és farmerban van. Felszabadító volt?

Adams: Abszolút, otthonosabb. Nagyszerű volt, hogy nem kellett azon aggódnom hogy vonzónak tűnök e vagy sem, mert az egy kicsit lesújtó tud lenni.

LHJ: Úgy hallottam, ebben a filmben mind megtanultatok főzni.

Streep: Igen, sok jó tanácsot kaptam. Amiről a legtöbbet tanultam az hogy az eszközökkel mit kell csinálni, és hogyan használhatom őket helyesen. Szükséged van egy nagyon jó serpenyőre és ha neked nincs egy igazán jó serpenyőd, soha nem fog működni. És mindig magas hőfokon főzz. A másik dolog amit megtanultam, és már több száz éve főzök, hogy ha fokhagyma vagy sima hagyma van az ujjaid hegyén, és így a kezedet sóba mártod, majd hideg vízzel leöblíted, akkor a szag nem fog érződni.

LHJ: Ez egy használható tipp.

Streep: És mindig élesítsd ki a késeid, különben nem fogsz tudni jól főzni, és minden 10 perccel tovább fog tartani, te pedig dühös leszel.

LHJ: Milyen nehéz volt úgy beszélni mint Julie Child?

Streep: Nora azt mondta: “Nem vagy igazából Julia Child, Julie elképzelése vagy Julia Child-ról.” Úgyhogy ez szabadságot adott nekem, hogy ne kelljen annyira ismételnem őt, hogy megtaláljam a sajátosság szellemét amiről annyit olvastam.

Ephron: Az egyik barátja azt mondta olyan volt mint egy karácsonyfa. Örömteli.

Streep: Bizonyos szempontból ez egy tökéletes pillanat volt az életemben hogy tisztelegjek az anyám előtt, aki egy hasonló ember volt az életemben . Ő volt aki fényt hozott a szobába amikor belépett. Nekem  egy sokkal tartózkodóbb oldalam van. De mindig inkább olyan akartam lenni mint ő, Julia eljátszása megadta nekem az esélyt.

LHJ: Oké, szóval mennyit híztatok a film készítése közben?

Streep: 7,5 kilót híztam, még most is próbálom leadni. De megérte.

LHJ: Mi van veled, Amy?

Adams: Nagyon hálás voltam, hogy a karakterem nem a fizikumáról szólt. Tegyük ezt félre!

Ephron: De nem híztál sokat, vagy mégis?

Adams: Nem, de rengeteget ettem.

Ephron: Ez volt az egyik olyan dolog amit elmondtam a próbákon. Mindenkinek ennie kellet a jelenetekben, és mindenkinek jól is ment.

Étel és Szerelem
Streep: Meg akartam kérdezni Norát, amikor kész lett a film, és láttad ahogy az egész összeáll volt valami ami meglepett és nem is tudtál róla?

Ephron: Mindig is azt gondoltam, hogy ez a film a házasságról fog szólni. De nem tudtam egészen addig amíg a vágóteremben nem voltam. Ez egy olyan dolog amit különösen szeretek, mert nem látsz más filmet a házasságról. Látsz filmeket arról, hogy az emberek egymásba szeretnek, kiszeretnek egymásból, de legtöbb esetben egymásba szeretnek, és a filmnek végen megkérdezik: “Hozzám jössz feleségül?” Ez a dolog, a házasság mindennapos része, amit annyira szeretünk, a “Mi lesz vacsorára” része, ez az, amitől igazán boldog voltam amikor vége lett.

LHJ: Mi az ami leginkább tetszett a szerepedben, Meryl?

Streep: Ahogy Nora mondta, a filmek általában egy olyan házasságról szólnak, amiből valaki megpróbál kitörni, vagy nem találják, soha sem a fenntartásokról, mint az élel, amit a házasság nyújt neked.

LHJ: És Amy, ez hogyan hatott rád? Tudom, hogy el vagy jegyezve.

Ephron: Csak a film miatt jegyezték el.

Adams: Igen, eljegyeztek a film közben. Egy nappal a forgatások vége előtt. Lehet hogy ez egy nagyon, nem tudom, fiatal lány álláspont, de ha nem törekszel a társad jóváhagyására, meghökkentő hogy miket tudsz véghezvinni. És ez az amit a vőlegényemtől tanultam – az első naptól kezdve elfogadott úgy ahogy voltam, és ez megengedte nekem hogy az legyek akinek lennem kell. Nagyra értékelem ezt.

LHJ: A filmben Julie a férjétől gyöngyöket kap. A jegygyűrűd a te gyöngyöd?

Adams: Ez vicces mert a jegygyűrű nem… Ez szép, de a kisebb ajándékok amelyek a jegygyűrűhöz vezettek sokat jelentenek. Leveleket írt nekem amikor forgattam, és képeket rajzolt nekem. Festményeket készített nekem. Ez az a dolog ami nem kerül semmibe, kivéve időt és gondolatokat.

Ephron: a férjem [forgatókönyvíró Nicholas Pileggi, aki a "Nagymenők"-et írta], a legostobább dolgokat hozta haza nekem, mint egy zacskó metrójegy, mert mindig elvesztettem őket a pénztárcámban. Ez annyira romantikus volt.

Adams: Amikor a vőlegényem teli tankolja a kocsit, és én beszállok a kocsiba, és az teli van benzinnel az döbbenetes.

Streep: Az összes kis figyelmesség. Felmelegíteni a kocsit, az egyik kedvencem.

LHJ: Julia receptje, miszerint egyél jól élvezd az életet annyira egyszerű és finom. Ha nektek kéne a filozófiátokat egy egyszerű nyilatkozatba sűríteni, mi volna az?

Ephron: Nekem a szórakozás a mindenem, és mindig szomorú vagyok ha új emberekkel találkozok, és nincs meg bennünk, az amit a nővérem ” Mókás-Gén”-nek nevez. Ahogy öregszel, egyre kulcsfontosságúbb arra gondolnod, hogy hogyan hozhatnád ki a legtöbb mókát egy napból, a legtöbb finom ételt, a legtöbbet azzal az emberrel lenni, akivel lenni akarsz.

Adams: Volt egy üdvözlőkártya amin ezt olvastam: “A főzés olyan mint a szerelem – Nemtörődőm módon kellene megközelíteni.”

LHJ: És ez eljuttat oda hogy… mi a kedvenc Julia Child receptetek?

Streep: A Tárkonyos-sültcsirke egy holtbiztos recept és olyan amit mindenki szeret.

Adams: A Brüsszeli csírákat ajánlom vajjal és sajttal.

Ephron: Nekem pedig túl sok van ahhoz hogy egyet megnevezzek.

LHJ: Bon appetit!

Forrás:www.merylstreeponline.org