Kamaszkönyv, de a felnőttek számára is abszolút elgondolkodtató történettel: Lois Lowry húsz évvel ezelőtt rukkolt elő Az emlékek őrével, ami aztán Magyarországon is sikeres lett a fiatalok körében. A készülő filmváltozat nagy kérdése volt, mennyire sikerül majd a mozivászonról is megszólítani a különböző generációkat.

Phillip Noyce (Férfias játékok, A csontember) helyett eredetileg Jeff Bridges szerette volna rendezni Az emlékek őrét, főszerepet juttatva édesapjának, Lloyd Bridgesnek is. A nagy Lebowski egykori főhősének végül az Örökítő szerepe jutott most (ezt szánta volna apjának), így a mű koncepciója is kicsit átalakult. Hogy előnyére vagy sem, azt nehéz eldönteni – nem biztos például, hogy működött volna a film, ha a főhőst ténylegesen egy tizenkét éves srác játssza el.

Lois Lowry története szerint ugyanis ennyi idős Jonas, aki egy különös, disztópikus világban él, ahol a valódi érzelmek, szenvedélyek és döntési lehetőségek kiiktatásával egy abszolút biztonságos, de egyáltalán nem szabad társadalmat hoztak létre a vezetők. A valódi érzelmeket itt különböző kemikáliákkal semlegesítik, és házastársat és gyermeket is csupán igényelni lehet a központtól.  Tizenkét évesek a gyerekek, amikor a döntéshozók kihirdetik, milyen munkát fognak végezni életük végéig – és Jonasra is ugyanaz az egyenélet várna, ha nem választanák ki az emlékek őrének. Az Örökítő feladata, hogy átadja neki tudását, hogy így bölcs tanácsaival segíteni tudja majd a társadalmat nehéz helyzetekben. Persze Jonas nem lenne valóban kiválasztott, ha aztán nem mindenmáshogy alakulna, miként a döntéshozók tervezték.

A regény gerincét Jonas (az idén 25 éves Brenton Thwaites) és az Örökítő beszélgetései nyújtják, melyek során az idős ember bemutatja a fiúnak azokat az időket, amikor még volt szerelem, zene és tánc, de volt éhezés és háború is. Aztán az új társadalom alapítói levonták a konzekvenciákat: ahol az emberek szabadon dönthetnek, ott bármi rossz megtörténhet. Az emlékek őre úgy tudott gyerekek számára is izgalmas, érdekes olvasmány lenni, hogy szabadság és biztonság szembenállásának dilemmáit idősebbek számára is elgondolkodtató módon mutatta be. Így látta Bridges is, aki talán kevésbé akciódús és nagyívű filmet készített volna – de nem biztos, hogy így a fiatalabbak számára is élvezhető alkotásról beszélhetnénk. Hollywoodi nagyprodukció született Katie Holmesszal és Meryl Streeppel, a történetbe applikált érzelmes szerelmi szállal és feltupírozott happy enddel: ez volt az ára annak, hogy Az emlékek őrefilmváltozata tökéletes családi moziként tudjon funkcionálni.

hirdetés

Bár a love storyt tudtam volna nélkülözni, ez még megbocsájtható Noyce-nak. Az már kevésbé, ahogy Jonas narrálja időnként a történteket: az elején például rögtön azzal indít, hogy a nézők szájába rágja, mitfognak látni a következő másfél órában. Ez pedig nem jó. Ahogy az sem feltétlenül, hogy a regénnyel szemben fontos szerepet kapott a közösség vezetője, ekként arcot is adva a disztópia visszás természetének. Persze, ha már Meryl Streepet behúzták, kellett neki egy fontos karaktert is adni, akit nem is játszik rosszul – mégis, a történet sínyli meg a szereplő berántását.

A regény kedvelői viszont megnyugodhatnak: a film képileg nagyon rendben van, és ügyesen játszottak a fekete-fehér képek kontra színes világ tematikával is. Az emléke őre egyik lényegi eleme ugyanis, hogy a társadalom szürkesége, jellegtelensége képileg is megmutatkozik. A látványt tekintve amúgy sem sok panaszra lehet okunk: ügyesen megkoreografált film ez, látványos, kissé hatásvadász, kellőképp pörgős jelenetekkel.

A film nagy meglepetése pedig a szigorú anyát hozó Katie Holmes, akinek már egy szemöldökráncolásától is összeszorul az ember gyomra: nagy pozitívuma, hogy minimálgesztusokkal és visszatérő mondatokkal („Precízen fogalmazz!”) tud emlékezetes maradni, és nem is kell úgy túljátszania karakterét, mint időnként sajnos Jeff Bridgesnek.

Az emlékek őre megért három folytatást is (Valahol, messze; Hírvivő; A fiú), amelyek magyarul szintúgy megjelentek már. Sajnos ezek már kissé gyengébbek az első kötetnél: filozofikus mélység híján inkább csupán szerethető, lebilincselő kamaszregények, melyek a varázslatos elemek beépítésével az elsőnél is jobban kihangsúlyozták a történet sci-fi jellegét. Persze, ha a film kasszasiker lesz, megvan minden esély ezek adaptálására is. Az írónő mindenesetre a kicsit idősebbeknek is írt már izgalmas könyvet: ilyen volt a második világháború idején játszódóSzámláld meg a csillagokat is. Az emlékek őre pedig Miklya Anna írónőt is megihlette már, aki Dühös nemzedék című könyvében egészen odáig ment, hogy a főhőst Jonasnak nevezte el.

Családi mozinak tehát abszolút megfelel a filmváltozat, de akik arraszámítottak, hogy a regényben meglévő gondolati mélységek lesznek itt érzékletesen kidomborítva, meglehet, csalódni fognak. A látványvilág mindenesetre számukra is kedves lehet majd: az emlékek felidézése, például a táncé és a háborúé, egészen magával ragadó. De azért a történetre is ráfért volna egy kicsivel több szín.